Fogászati hírportál

Hogyan előzzük meg a fogszuvasodást és a fogbetegségek kialakulását?

A fogszuvasodás kialakulása soktényezős folyamat, szükségesek hozzá a szájban lévő baktériumok, illetve a megfelelő táplálék. A teljesen megtisztított fogon már 20 perc múlva megindul a plakk-képződés. A plakk a fogak, fogpótlások felszínén összegyűlő, azok felszínéhez erősen tapadó baktériumok összessége, amely csak mechanikai tisztítással, dörzsöléssel távolítható el. Ha a zománc felszíne és a rajta lévő plakk között zajló biokémiai folyamatok eredményeként a ph a kritikus érték alá csökken, a zománcból ásványi anyagok oldódnak ki.

A fogmosás elsődleges célja a lepedék "mechanikus" eltávolítása. A mechanikus szó a fogkefe dörzsölő hatására utal, ugyanis a lepedék eltüntetésében a helyes fogkefehasználat a döntő tényező. A fogkrémek inkább csak a fogmosás kényelmesebbé tételében játszanak szerepet. Ideális esetben naponta kétszer két percig mosunk fogat.
A legjobb hatás elérése érdekében fogmosás után ne öblögessen vízzel, így a lehető leghosszabb ideig hatnak majd a fogkrémben lévő anyagok.
A fogszuvasodás megelőzése szempontjából a legmegfelelőbb időpont a fogmosásra: az étkezést követő tíz perc. A száj pH-értéke ekkor ugyanis olyan kritikus szintet ér el (pH 5,2-5,7), amely kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak.
Ha az étkezést követően nincs mód a fogmosásra, igyekezzünk az étkezést rostos étellel befejezni, alapos szájöblítést végezni, vagy rágógumit használni.

Számos fogmosási módszer ismert. Sajnos a legtöbb ember "súrolva" mos fogat, ami azt jelenti, hogy a fogkefét előre, hátra mozgatja a fogak felszínén. Ez se a lepedéket nem távolítja el, se a fogíny számára nem kedvező.
Gyermekek számára ajánlott a körkörös fogmosás. Mivel az ő kézügyességük még nem megfelelő javasoljuk, hogy legalább az esti fogápolást valamelyik szülő végezze el a gyermek helyett. Felnőttek számára a leginkább ajánlott az ún. sepregetős technika. Ennek lényege, hogy a fogkefét úgy helyezzük fel a fogra, hogy részben a fogínyen is rajta legyen, majd a fog éli része (vagy rágó felszíne) felé mozdítjuk el, seprésszerű mozdulatot végzünk. Egy-egy területen ezt 7-8-szor ismételjük meg.
Fogágybetegségben szenvedők számára speciális, egyénre szabott technikákat tanítanak a fogorvosok.

Végül nem szabad elfeledkeznünk a nyelv tisztításáról sem, hiszen ennek a redőiben igen sok baktérium és lepedék megtapadhat. Ma már kaphatóak speciális, nyelvtisztítóval ellátott fogkefék is, de ha ilyenünk nincs, akkor fogkrém nélkül, nedves fogkefével sepregessük végig.


Íngyulladás

A szájüreg megbetedései közül a leggyakrabban előforduló, minden korosztályt érintő, ma már népbetegségnek számító probléma a fogínygyulladás. Jellemző tünetei a fogmosás közbeni ínyvérzés, kellemetlen szájszag, a fogak fokozott mobilitása. A betegség amennyiben nem kezelik idővel fogágylebontódáshoz vezet ami végső soron a fog elvesztését okozhatja.
A fogak körül naponta ujraképződő lepedék maradéktalanul történő eltávolítása nem mindig lehetséges. A szabályalan vagy hiányos fogazat, az elálló tömés és koronaszélek, elősegitik a plakképződést illetve annak elmeszesedésével a fogkő kialakulását . A helyes fogmosást követően gyorsan vissszatérő tartós rossz szájszag mindig valamilyen szuvasodásra illetve inygyulladásra vezethető vissza. Ilyenkor érdemes a probléma okát felderiteni. A már kialakult fogkő a plakképződéstől számítva körülbelül 12 nap után fogkefével már nem távolitható el. A benne tenyésző baktériumok mérgező anyagcseretermékei fellazitják a fogat rögzítő parodontális rostokat , tasak képződik az iny és a fog felszine között. Az iny gyulladt lesz és ödémás , a tisztítás ezeken a helyeken még inkább nehezebb és gyakran fájdalmas. Krónikus gyulladás alakul ki ami idővel a fog tartószerkezetének a lebontódásához vezet. Időben kell felismerni a problémát, célszerű a fél évente egyszer fogorvos vagy dentálhigiénikus álltal végzett fogkőeltávolítás.Fontos a plakképződésre hajlamosító tényezők feltérképezése és azok megszüntetése ( elálló tömések cseréje, fogpótlások cseréje, fogszabályozás, szükség esetén sebészi beavatkozás).

Terhességi foginygyulladás

A terhesség ideje alatt hormonális változások mennek végbe az anya szervezetében. Megemelkedik az ösztrogén és a progeszteron szint, az íny vérellátása fokozottá vállik, megnő az érzékenysége a lepedék okozta irritációval szemben . A legtöbb nőnél az ínygyulladás a terhesség második hónapjában jelentkezik és a nyolcadik hónapban éri el csúcspontját. Idősebb nőknél súlyosabb tüneteket mutat mint a fiataloknál.

Ösztrogén hatására a szájnyálkahártya vízvisszatartó képessége megemelkedik, nő a szövetekben a folyadéktartalom. Az íny duzzadt és sérülékeny lesz. A sejtosztódás fokozódik, a hám szarusodása viszont csökken.

Progeszteron a szövetek vascularizációját (vérellátását) fokozza ami szintén elősegíti a nyálkahártya ödémás állapotba való kerülését.

Relaxin nevezetű hormon koncentrációjának vérben való megemelkedése (ami egyébként a medence szalagok ellazulását segíti elő) a fogak mobilitásának fokozódásához vezethet.

A duzzadt íny hajlamosít a lepedékképződésre viszont azt fontos kihangsúlyozni ,hogy plakk nélkül önmagában, a nyálkahártya ödéma nem okoz gingivitist. Ilyenkor különösen érdemes odafigyelni a napi minimum kétszeri fogmosásra. A fogakról a lepedéket az erőteljes súroló mozgások helyett inkább körkörös mozgásokkal végezzük, a hámsérülések elkerülése véget ajánlott a puha, végén lekerekített sörtéjű fogkefe használata. Magyarországon a fogászati vizsgálat, a terhesség ideje alatt az elvégzendő szükséges ellenőrző vizsgálatok részét képezi , amit a terheség első trimeszterében javallot elvégeztetni, de a legjobb ha már a gyermek tervezése előtt megtörténik a fogászati kontroll. A menthetetlen fogakat ilyenkor célszerű eltávolítani, a lepedékképződést segítő elálló szélű töméseket, koronákat szintén ilyenkor ajánlatos kicserélni.

Az étkezési szokások megváltozása a másik olyan tényező ami jelentős szerepet játszik a terhességi inygyulladás kialakulásában. A közhiedelemmel ellentétben az anya fogaiból nem oldódik ki a kalcium a magzat javára, tehát önmagában a terhesség nem okolható a szuvas fogakért, sokkal inkább táplálkozási szokások megváltozása tehető felelőssé. A leendő kismamák gyakran kívánósak. Az állandó nassolás, a jellemzően ilyenkor előszeretettel fogyasztandó nagyon savanyú és nagyon édes ételek, különösen ha a fogápolás nem rendszeres , rohamos szuvasodáshoz vezethetnek.

Összeségében véve elmondható, hogy a jól megválasztott rost dús táplálkozás, a gyermekvállalás előtti fogászati kontroll, valamint a terhesség ideje alatti fokozott szájhigiéne betartásával olyan kellemetlen következményeket lehet elkerülni mint amilyenek a fogak állapotának rohamos romlása vagy a magzat koraszülése. Vizsgálatok igazolták hogy az ínygyulladásban szenvedő terhesek között hétszer gyakrabban fordul elő koraszülés mint egészséges társaiknál